Boldog Nőnapot, drága lányok és asszonyok!

Mimózák aranylanak csibemód,

Meleg szellő csiklandoz furamód,

Szívem repes és örül csudamód,

Hogy Nőnapra ébredtünk virágmód!

Köszönet a szépségért! Boldogságot és örömet!

 

Eredendő lustaságomtól vezéreltetve azt gondoltam, hogy a Nőnapi megemlékezés szövegét átveszem valami olyan helyről, ahol okos és hozzáértő férfiak és nők szépen tudnak írni erről a csodálatos ünnepről. Bármennyit is kerestem azonban, csalatkoznom kellett – vagy egy sokszorosan átmásolt történelmi szócikket találtam New-Yorkról, Clara Zetkinről, 1917-ről vagy holmi férfi hőzöngéseket arról, hogy „és a férfiakkal mi van” vagy amerikai nemtelenektől származó felháborodott felhívásokat, miszerint töröljük el a Nőnapot, mert „szexista”. Egyik sem lelkesített fel.

Akit a Nőnap története érdekel, nézze meg a Wikipédiában.

Én arról szólnék, amit minden orosz lélek érez a Nőnapon, és amit a nyugati ember képtelen átérezni – a Nő transzcendens jelentőségét. Pedig ez olyan egyszerű: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” (Ter 1:27) Vagyis az Isten képmása – férfi ÉS nő. Nem vagy-vagy! A férfi csak a nővel együtt hasonló Istenhez. Ha pedig ezt mi, férfiak tudjuk, akkor nem az-e alapvető tennivalónk, hogy a Nőt abajgassuk és ajnározzuk, hiszen ő a kulcsunk Istenhez?! Mi a férfi dolga a világon? „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék ... az egész földön” (Ter 1:26) – ez, de ezt nem képes ellátni a Nő nélkül, mert „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2:18). A Nő tehát egyrészt a férfi „segítőtársa” (Ter 2:18), másrészt „csont a csontomból és hús a húsomból” (Ter 2:23), harmadrészt meg, ahogy láttuk – a férfit Isten képmásává egészíti ki.

Nos, akinek mindez nem volna elegendő ahhoz, hogy ezen a Tavaszkezdő Nőünnepen hálásan és őszinte szívvel ünnepelje a Nőt mint égi tüneményt, mint boldogsága és tökéletessége zálogát, mint Isten szikráját – az nem is férfi, hanem marad, „amiből vétetett” – egy magányos, szürke, porló agyagdarab, mit szerteszór a szél.

Mi pedig vidáman köszöntjük anyáinkat, nénéinket, feleségeinket, leányainkat, minden leányt és asszonyt!

SZERETÜNK BENNETEKET!

Вы в волшебные входите сны,

С вами дорог, велик каждый час.

Поздравляем с Днём новой весны,

Наши милые женщины вас!

Жизнь вы дарите, учите вновь

Вы тому, что лишь мамы дают,

Вы рождаете в сердце любовь

И в душе создаёте уют.

Мы желаем средь яростных дней

Вам одной бесконечной весны,

Всё любимей, желанней, родней быть!

И видеть счастливые сны!!!